Macipapát az filmes munkájáért, valamint a medvékkel és más állatokkal való önzetlen és szeretetteljes gondozásáért 2007. évben Veresegyház Önkormányzata kitüntette, így a Veresegyházért díjat adományozta számára. Macipapa bár ekkor már nem gondozhatta medvéit, az oklevélnek és a vele járó díjnak nagyon örült.

Az Oklevél szövege:
A magyar természetfilmezésben résztvevő és szereplő állatok a filmgyártás ezen ágának megszűnésével gazdátlanok maradtak. Az állatokra a széthordás és az elpusztulás várt. Volt egy ember, aki az állatok iránti kiolthatatlan szeretetével és áldozatok vállalásával, szinte az állatokkal együtt élve, megmentette őket. Ezzel lehetővé tette, hogy 1998. október 24-én a WSPA és Veresegyház Önkormányzata a közösen épített Medve- és Farkasotthont Veresegyházon megalapítsa és megnyissa. Ezért a munkájáért, az állatok szeretetéért Kósa József állatgondozó részére Veresegyház Város Önkormányzatának Képviselő- testülete az Önkormányzat 13/2005. (X.19.) számú rendelete alapján létrehozott 141/2007. (XII.18.) számú határozatával odaítélt VERESEGYHÁZÉRT DÍJ kitüntetést adományozza. Nevét Veresegyház város kitüntetettjeinek sorába bejegyezte. Veresegyház, 2007. december 31.

„Maga az élet egy csodálatos érzés, csak el kell fogadni.”

Macipapa (1942-2019)

Kedves Látogató! Szeretettel légy üdvözölve Kósa József (Macipapa) oldalán. Élete maga volt a vad természet, a lélek bölcsője, amelyben védtelen, de szeretetre méltó állatokat melengetett: sólymokat, őzeket, rókákat, medvéket, farkasokat... Az oldalon életéről olvashat, arról, hogy mit jelentett számára a világban élni. A „vad ember”, akinek a lelke hatalmasabb volt, bármely ember lelkénél és aki úgy búcsúzott, ahogy érkezett: alázatos, mély szeretettel. Vadállatok iránti rajongásának és gondoskodásának édes érzése végig kísérte egész életében.

Kósa József filmes karrierje alatt több külföldi országban járt. Forgattak vele Észak-Amerikában ("A jégből kiolvadt ősember” c. és a „Hosszú vágta” c. filmet), Nyugat-Németországban, Szlovéniában és Horvátországban is.

Vele és vadállataival forgatott magyar történelmi filmek, természetfilmek és mesefilmek:

-Sándor Mátyás
-Kőszívű ember fiai
-Lutra
-Vidra
-Hegyen völgyön
-Gyöngyvirágtól lombhullásig
-Cimborák
-Tündér Lala
-Eltüsszentett Birodalom
-Mit csinált felség
-Csipkerózsika
-Bajuszverseny
-Lássuk a medvét
-Szórakaténusz
-A csillagszemű Juhász

-„Ne lőj az én medvémre!” 1997-ben készült francia rövidfilm
-Doszpod Béla rendezésében "Egy nap a gödöllői remeténél"

_________________________________________________

Kotya útja

Sáfrány József filmje egy Ukrán medve Magyarországra telepítéséről Macipapa segítségével

Kósa József – Macipapa – 1942. május 17-én látta meg a napvilágot Battonyán. Szülei mezőgazdasággal foglalkoztak, dohánytermesztés mellett nagyszámú állatállománnyal rendelkeztek. Édesapját korán elveszítette egy szerencsétlen baleset folytán. Gondozás közben felöklelte egy bika. A tragédia után édesanyja egyedül nevelte négy gyermekét, József ekkor 5 éves volt. Később az iskola mellett, hogy legyen pénzük, dolgozni járt.

Állatokhoz való vonzódása már gyermekkorában felszínre került. Egy szomszédos tanyán barátkozott össze a gazda sólymával, amely aztán egész életét meghatározta. Kerülte az embereket, mert fiatalon rájött, hogy az érdek leszorítja az őszinteséget. 9 éves korában Szentendrére költözött édesanyjával. Kamaszként gyakran járta a környező erdőket és szinte hivatásszerűen sólymászkodott.

20 éves korában szerezte meg a vadászengedélyét, 10 évig gyakorolta a szakmát. Ez adott utat számára a későbbi lehetőségeihez. Az Alföldre, Kiskunfélegyházára költözött, ahol 2 és fél évig élt. Ott szintén sólymokkal foglalkozott. Első saját állata egy galambász héja volt

1963-ban került először a filmipar közelébe, a MAFILM-hez madarai miatt. Természetfilmekben debütált, ahol nagy átéléssel segítette a rendezők munkáját. 1964-ben a "Mit csinált felséged 3-tól 5-ig" című filmben egy állatkertből bérelt szirti sassal dolgozott először. Az állatot rókafogásra tanította be.

1967-ben nősült meg. Házasságából két leány gyermeke született.

A továbbiakban Bátaapátiban élt, ahol már nem csak madarakat nevelt, hanem sorra gondozta birtokába került vadon élő állatait: farkasokat, őzeket, szarvasokat.

Hosszabb időre felhagyott a filmezéssel és családjának, illetve kedvenc állatainak szentelte magát.

1980-ban került újra kamerák elé, mikor már Gödöllőn élt bérlőként a régi MAFILM telepén édesanyjával és állataival együtt. Ez volt a helyszíne a Lutra c. film forgatásának. Első 7 hónapos kölyök barnamedvéjét egy vándorcirkusztól vette bérbe a már gondozásában álló többi vadállata mellé. Később a magyar természetfilm gyártás leállását követően megvásárolta az általa felnevelt és betanított barnamedvéket is

Az évek során számtalan vadállatot mentett meg az éhhaláltól, lehetőségeihez mérten mindent, amit csak tudott, megadott számukra. Gondozott medvéket, tigrist, farkasokat, kutyákat, őzeket, szarvasokat, rókákat és még hollót is. (A képen Aba és Lariszka Gödöllőn)

Egyszerű lelke egész életében a természethez húzta. Sok országban járt, hogy megismerhesse a szabadon élő vadak igazi napjait. Alkalmazkodott, ugyanakkor szerény körülmények között fogadott szívébe minden rászoruló állatot.

1998-ban Gödöllőn a MAFILM felmondta a bérleti szerződését és Kósa József 27 medvéjével és többi állatával együtt nehéz helyzetbe került. A Világ Állatvédő Szövetsége (WSPA), Veresegyház Önkormányzata és Pásztor Béla, Veresegyház polgármesterének közbenjárásával költözött át Veresegyházra, ahol a medvéi és más vadállatai egy csodálatos fenyves által körbevett, hatalmas, 3,5 hektáros szabad, de elkerített területen élhettek tovább. Kósa József szolgálati lakhelyként az állatok közelében egy kétszintes, komfortos házat használhatott. Az ideális környezetben élő állatait bárki szabadon megtekinthette.

Az először még csak menhelyként üzemelő helyszín az évek során turistalátványossággá nőtte ki magát. Külföldről és az ország több pontjáról is érkeztek különböző sorsú medvék, farkasok, amelyek ugyanúgy helyet kaptak a medve menhelyen. 

Az állatok gondozása ekkor még csak szűkös adományokból, igen szerény körülmények között valósult meg. A menhely fenntartásában Veresegyház Önkormányzatának közreműködésével a gödöllői székhelyű Fehérkereszt Állatvédő Liga segített. A menhely a Ligán keresztül mentett farkasokat is befogadta, számukra másfél hektáron ideális területet különítettek el . Kósa József több évig volt a menhely alkalmazásában, ezt követően a medvék átkerültek a menhelyet fenntartó városvezetés tulajdonába, így már csak kisebb állatait gondozhatta.

Az állatokért 2004-ben alakult Veresegyházi Medveotthon Fejlesztéséért Közhasznú Közalapítvány a turizmusból befolyt összegekből már több pénzt fordíthatott az állatok élelmezésére, valamint környezetük kényelmes, tiszta és esztétikus kiépítésére. A fejlesztés célja egyben a turizmus fellendítése is volt, helyet adva így a családi programok számos lehetőségének.

Kósa úgy szerette a medvéit, akár anya a gyermekeit. Olykor szájából etette őket, máskor birkózott velük minden félelemérzet nélkül. Medvéi mindennapjainak, amíg erre lehetőséget kapott, részese volt. Munkásságáért Veresegyház Város Önkormányzata 2007. decemberében a Veresegyházért Díj kitüntetést adományozta.

2009. januárjában Kósa József Kisasszony nevű mackója lábon harapta őt. Súlyos sérüléséből több hónapon keresztül lábadozott. Megviselte, hogy távol kellett lennie medvéitől. A Medveotthon lakói ekkor már a közalapítvány kezelésében voltak, így a gondozásukat is az alapítvány alkalmazottai látták el.

Felépülését követően a számára addig fenntartott szolgálati lakásból a fejlesztések miatt ki kellett költöznie. Magyarország déli részére, Ozorára költözött, ahol sorsa igen nehézre fordult. Évekkel később került vissza Gödöllőre egy külterületi ingatlanba, ahol nagyon rossz körülmények között élt 2019. évben bekövetkezett haláláig.

Egy riportfilm szövege
…ami nem az állatokról, hanem az emberről szól
Nagy György riportja
ABLAK c. műsor
1998.

Nagy György bevezető - A hely, ahol jártunk egy kicsit olyan, mint egy nyugdíjas színészotthon. Hiszen ezeknek az állatoknak a többsége ismert hazai- vagy külföldi filmekben szerepelt. Aztán a forgatás után itt ragadtak a gondozójuknál Kósa Józsefnél. Más állatok úgy kerültek ide, hogy elkobozták egy csempészküldeményből a határon, vagy sérülten pusztulásra ítélték valahol. És itt befogadták, meggyógyították őket. Így nőtt ennek a gödöllői Noé bárkájának a létszáma immáron a zsúfoltságig, de a bárka falai nincsenek gumiból.

Nagy György - Jó ez így, ahogy most élnek ezek az állatok?

Kósa József - Nem, ez nagyon rossz. Ehhez nem kell mit hozzá fűzni.

Újhelyi Katalin – Ebben az évben a Fehérkereszt, tagja lett az Állatvédelmi Világszövetségnek, és megkeresett ekkor minket a Henderson úr, hogy ő segítene ezeknek a medvéknek. Nagyon sok pénzzel szállnának be ebbe az úgynevezett Medvemenhely építésébe. Ez több, mint 12 millió forint.

Peter Henderson - Magyarországra azért jöttem, mert az elnökségünk hírt kapott arról, hogy önöknél néhány medvét rettentő rossz körülmények között tartanak, és a mi segítségünkkel javítani lehetne a helyzetükön.

Újhelyi Katalin – Nincs állatvédelmi törvény Magyarországon. Ez a legnagyobb probléma. Hogy ha azt látjuk, hogy nem jó kezekben van, akkor az elkobozható legyen és jobb helyre kerüljön.

Nagy György - Igen, csak hogy ez nehéz dolog, hogy nem jó kezekben van. Kósa Józsefnél jó kezekben vannak a mackók, vagy nem jó kezekben vannak. Ki tudja ezt megmondani?

Újhelyi Katalin – Állatvédelmi szempontból én azt mondom, hogy nem jó kezekben vannak, mert ketrecekben vannak.

Nagy György - Kósa úr, hogy hívja ön az állatait?

Kósa József – Hát, gyerekek, mert végül is most már akarat ellenére ilyenné formálódott. Most mit mondjon az ember? Így alakult. Mert itt csak én vagyok nekik.

Nagy György - Mondja, ön szerint szereti Kósa úr az állatokat?

Újhelyi Katalin – Igen, csak nem jól. Neki egy sajátságos felfogása van az állatszeretetről, ami egészen más, mint egy állatvédőnek a felfogása.

Nagy György - Gondolt már arra, hogy mi lenne akkor, hogy ha maga nem járulna hozzá, hogy innen elvigyék ezeket az állatokat, és mégis elvennék magától.

Kósa József – Hát nem tudom elképzelni. Komolyan mondom. Azt tudom, hogy egy ember nem számít. Én nem tudom, a mai világban sok minden lehetséges.

Újhelyi Katalin – Egymástól nem férnek el. Azt hiszem ettől még – talán ki merem mondani, hogy a halál is jobb lenne, mint így élni.

Nagy György - Meglehetősen kemény dolog ez, amit mondott.

Újhelyi Katalin – Ha beleszóltunk a szaporodásukba, már pedig beleszóltunk, akkor talán, azt hiszem, bele kell szólni a halálunkba is.

Peter Henderson – 50 ezer dollár felett rendelkezem, amelyet veszélyeztetett helyzetben lévő medvék megmentésére kell fordítanom, de önöknél lépten-nyomon feltételeket támasztanak, hogyan költsem el. A legalapvetőbb az, hogy együttműködésre van szükségem. Ha nem sikerül megegyeznünk, nem itt költöm el a pénzt, hanem ott, ahol elképzeléseinknek megfelelően használják fel.

Nagy György - Ön ragaszkodna ahhoz, hogy látogatható legyen ez a – nem is tudom - mini állatkert.

Kósa József - Így van. Mert nem lehet elzárni.

Peter Henderson – Nem azért jöttem ide, hogy állatkertet, cirkuszt, vagy akár szafarit építsek. Sőt, nem is tehetem, hogy bármi olyasmiben részt vegyek, ami csak hasonlít ezekhez.

Kósa József – Ugyanakkor a további fenntartást, végül is azt nekem kell megoldani. Mert ez az angol segítség nem pénz. Önfenntartónak kell lenni.

Nagy György - Most hol tart a dolog?

Újhelyi Katalin – Úgy tűnik, hogy Veresegyházon lesz ez a medvemenhely. Nem eldöntött tény. Talán még a héten ez egy olyan mederbe kerül, hogy szerződések aláírása lehetséges. Péntekig van a határidő. Ha péntekig nem történik semmi, akkor a Henderson úr elmegy, és máshol költi el ezt a pénzt.

Nagy György - A 19 medve akkor nem költözik el innen, ha neki az a feltétele, hogy ne lehessen látogatható?

Kósa József – De költözni, biztos hogy fog költözni. A veresi polgármester úr szavát adta. Hogy én nyugodt lehetek…

Nagy György - Ő adja a területet.

Kósa József – Így van. Kaptam olyan ígéretet, hogy a karácsonyt már ott tölthetem. És ez az angol úr végül is azt mondta, hogy ő 3-4 hónap alatt fel akarja építeni. Épít nekem egy tisztességes lakást, és ott úgy élhetek… Meghagy „emberállatnak”…

Nagy György a stúdióban: Meghagynak Jóska… Ha nem is, ahogy te mondod „emberállatnak”, de az állataid között élő embernek. Apropó, mint ember… Ahány ember, annyiképpen fogja fel az állatszeretet fogalmát. Nem vitatkozva a Fehérkereszt vezetőnőjével és nem kételkedve a jó szándékában, engedtessék meg nekem annyi, hogy ha én egy állatvédő szervezet vezetője lennék, akkor… akkor mondjuk elhinném azt, hogy aki 40 éve ugyan nem állatvédő, csak az állatok között élő ember, az tudja, hogy hogyan kell szeretni az állatokat és talán érdemes lenne tőle meg is tanulni.

… Nagyon érdekes… A szerződésben az is benne van, hogy Kósa József lemond az állatok tulajdonjogáról, és a veresegyházi önkormányzat veszi tulajdonba az állatokat, ami nagyon fontos, hiszen ezzel a felelősség is rájuk hárul.

„Maga az élet egy csodálatos érzés, csak el kell fogadni.”

Macipapa (1942-2019)

Kedves Látogató! Szeretettel légy üdvözölve Kósa József (Macipapa) oldalán. Élete maga volt a vad természet, a lélek bölcsője, amelyben védtelen, de szeretetre méltó állatokat melengetett: sólymokat, őzeket, rókákat, medvéket, farkasokat... Az oldalon életéről olvashat, arról, hogy mit jelentett számára a világban élni. A „vad ember”, akinek a lelke hatalmasabb volt, bármely ember lelkénél és aki úgy búcsúzott, ahogy érkezett: alázatos, mély szeretettel. Vadállatok iránti rajongásának és gondoskodásának édes érzése végig kísérte egész életében.